Hálaadónap 2018

A gyülekezet délelőtt tartotta saját bensőséges hálaadó ünnepségét, mely alatt a megszokottnál több bizonyságtételt hallhattunk. Volt olyan felszólaló, aki rögtönzött, és volt, aki felkészült a hálaokokból.
Délutánra Kulcsár Tibor lelkipásztor érkezett 14 testvérrel Budapestről. Istenhez méltó igényességgel hallhattunk kórusénekeket tőlük, és megtanítottak a gyülekezettel is egy csodás éneket.
A délutáni alkalom itt meg- illetve visszahallgatható:

Házas-randi Vacsora 2018 – Biztonságban szenvedélyesen

A Házasság Hete 2018-as programsorozatának keretében került megrendezésre az immár hagyományosnak mondható Házas-randi vacsora Zircen a Patkó Vendéglőben. 

Február 10-én „Biztonság és szenvedély” címmel Hajdú Ferenc a Csetényi Egyházközség lelkipásztora osztotta meg értékes gondolatait a megjelent 22 jegyes- és házaspárral. Mindennapi élethelyzetek, problémák kerültek reflektorfénybe, melyek megoldásához a bibliai háttérrel megtámogatott iránymutatások mindenki számára támpontul szolgáltak – ezáltal kapcsolatunkat szebbé, különlegesebbé tehetjük a hétköznapokban is. 

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ: „Tudunk-e vágyakozni az után, ami a mienk?” Milyen érzés az, amikor szeretünk? Milyen érzés az, amikor vágyakozunk? Hogyan őrizzük meg a kapcsolat tüzét a gyermekek születése után is?” A lelki feltöltődést követően a kétszemélyes tálakban felszolgált vacsora is terítékre került, vacsora után pedig késő estig kötetlen beszélgetés formájában cseréltünk tapasztalatot. 

Az alkalom előtt fényképek készültek a párokról – profi fotós közreműködésével – melyeket utólag minden pár meg fog kapni előhívott formában is, hogy hosszú ideig őrizhessék a közösen eltöltött este emlékét A fotóra pillantva eszünkbe jut majd: tenni kell mind a biztonságért, mind a szenvedélyért – az útmutató pedig a szívükben és a Bibliában van.

Kapcsolódó fájlok, videók

Videók

 

Bakancs Túra 2018

Johan Frisel: Az üzenet

A kisváros lelkesen készült a karácsonyi színdarab bemutatójára. A darab rendezésére sikerült megnyerniük a TV egyik befutott fiatal rendezőjét, Weis Lukácsot. Nem könnyen állt rá, aztán meg különböző feltételeket szabott:

-Ragaszkodom a jó megvilágításhoz, és a legfontosabb a jó hangosítás, hogy a terem leghátsó sorában is értsék, ami a színpadon elhangzik. Ezenkívül korhű kosztűmök kellenek. Nem akarok öreg lepedőkből összetákolt felismerhetetlen remekműveket! Sokkal jobbnak kell lenni mindennek, mint az előző években. Olyan karácsonyi színdarabot akarok, amelynek ÜZENETE van, ami megszólít.

Mivel a szervezők is pont ezt akarták, készséggel teljesítették minden kívánságát.

Hanem, amikor a gyermek-szereplőkkel elkezdett próbálni, majdnem inába szállt a bátorsága. A 40 fiú és lány olyan lármát csapott, hogy az ember azt hitte, kitört a forradalom. Szerencsére ott volt János bácsi, aki az énekeket tanította be a gyerekeknek, és zongorán kísérte őket. Rá hallgattak a gyerekek, könnyen lecsendesítette őket. Lukács legszívesebben a gyerekek felét rögtön hazaküldte volna, de János bácsi erélyesen tiltakozott ez ellen:

– Minden gyereknek játszania kell!

Nagy nehezen sikerült elosztania a szerepeket. Azok, akiknek már semilyen szerepecske sem jutott, az angyalok kórusában énekelhettek. Sajnos, az egyik fiúcska, a kis Máté olyan hamisan énekelt, hogy Lukács kénytelen volt pásztort csinálni belőle.

Lukács nagy lelkesdéssel látott munkához. Elmagyarázta, hogy mit vár a szereplőktől, mi a darab jelentése. Gyakran elismételte:

– Olyan karácsonyi darabot akarok, amelynek ÜZENETE van! Azt akarom, hogy úgy énekeljetek és játszatok, hogy megértsék a nézők, miért jött el az Úr Jézus ebbe a világba.

A gyerekek átvették Lukács lelkesedését, a próbák egyre jobban sikerültek. Csak egy gyermek okozott gondot, a kis Máté. Csak két szót kellett volna elmondania: “Nézzétek, világosodik!” Értelmes fiú volt , de mire rá került a sor úgy elkalandoztak gondolatai, hogy sosem jutott eszébe egy szó sem. Lukács már rég el akarta venni tőle a szerepet, de János bácsi nem engedte, mondván: Ha becsúszik valami baki, a többiek majd tovább játszanak. Ettől még nem szenved csorbát az előadás ÜZENETE.

Az előadás előtt egy héttel Máté megbetegedett. Lukács kissé fellélegzett, s gyorsan egy másik fiúnak adta oda a szerepét, aki a fogadóst játszotta. Mátét édesanyja nem engedte betegen a próbákra, így aztán csak vágyakozva gondolt arra, hogy amikor János bácsi zongorázott, a kórus énekelt, úgy érezte mindig, mintha igazi pásztorok és angyalok között lenne Betlehemben, és az Úr Jézusra gondolt. Ezért, amikor hírtelen meg kellett volna szólalnia, nem tudott gyorsan visszaemlékezni a szövegére. No, de majd az előadáson menni fog! Annyira szerette volna jól csinálni, hogy minden néző megértse, miért jött az Úr Jézus a világba. Számára ez teljesen világos volt: mindannyiunkért. Erről szóltak az énekek, erről beszélt nekik János bácsi is: Az Úr Jézus azért jött, hogy az emberek szívében lakjon. De a legtöbben nem akarják befogadni Őt.Csak egy istállóban talált helyet.

De ő be akarja fogadni!

János bácsi mondta, hogy ha valaki szereti az Úr Jézust, akkor kérje meg Őt, hogy költözzön a szívébe. Ezt Jézus meg is teszi, és mindig benne marad.

Ez a karácsonyi színdarab ÜZENETE.

Az idő gyorsan szaladt, s elérkezett az előadás napja. Már özönlöttek is a terembe a várakozásteljes nézők.

Lukács rettenetesen ideges volt, s a gyerekek is, alig győzte nyugtatni őket. Egyszercsak ott állt előtte a kis Máté, s nagy, várakozásteli szemekkel nézett Lukácsra:

– Meggyógyultam.

– Örülök, de a szerepedet oda kellett adnom másnak. Ülj le szépen a nézők közé!

Máté szemei megteltek könnyel, s mielőtt még teljesen összeomlott volna, János bácsi ismét visszaszerezte számára a rendezőúr bizalmát:

– No, nem bánom- szólt Lukács,- szerepelhetsz, de nem pásztorként, mert ezt Andrástól most már nem vehetjük el. Viszont átveheted az ő másik szerepét, a fogadóst. Amikor jön József Máriával és megkérdik tőled, hogy lenne-e szállás, semmit sem kell mondanod, csak rázod a fejed, hogy nincs. Érted?

Máté elsápadt, de Lukács már ott sem volt, hiszen perceken belül indítania kell az előadást.

Pontban 8 órakor felgördült a függöny. A díszletek olyan valósághűek voltak, hogy úgy érezte az ember, mintha 2000 évvel ezelőtt Betlehem utcáin járna. A hangosítással is minden rendben volt, a legvékonyabb gyerekhangot is tökéletesen lehetett hallani a teremben. A gyerekek kitűnően játszottak, az angyalok csodásan énekeltek. Olajozottan folyt az előadás. Mária és József megérkeztek Betlehembe. Valóban olyan fáradtnak látszottak, mint akik napok óta úton vannak. Bekopognak a fogadóba, mire kilép a vendéglős a feleségével. József megszólal:

– Messziről jöttünk, és nagyon elfáradtunk. A feleségem ráadásul gyermeket vár. Nem lenne egy kis helyük, ahol meghúzhatnánk magunkat éjszakára?

Máté megkövülten állt előttük, szemei tágra nyíltak döbbenetében. Nyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de nem jött ki hang a torkán. A nézők körében nőtt a feszültség.

Hiába súgták neki, mit tegyen, Máté csak állt, bámulta Máriát és Józsefet, és patakzottak a könnyei. A vendéglősné mentette meg a helyzetet: a kelleténél is kicsit hangosabban “nem”-et mondott, megragadta Máté karját, behúzta a házikóba, és becsapta maguk mögött az ajtót. Odabentről azonban szívettépő sírás hangzott fel:

– Nem hagyhatom kint őket!…. Nem akarom az Úr Jézust elküldeni!- zokogta Máté.

Lukács magán kívül volt dühében. Tudta előre, hogy ez a kis ügyefogyott elrontja az egészet. És ez a tökéletes hangosítás! Így mindenki hallotta a fiú bömbölését. Tajtékozva fordult János bácsi felé: “Tönkretette az egész munkámat…”- akarta mondani, de torkán akadt a szó, amikor meglátta az öreg könnyes szemeit.

– Azt akartad, hogy legyen a karácsonyi darabnak ÜZENETE. Teljesült a kívánságod.- súgta János bácsi a rendezőnek.

 

Lukács csak ekkor vette észre, hogy milyen mély csönd van a teremben.

Mindenki Karácsonya Csetényben

Mészáros Kálmán lelkipásztor facebook oldalán tette közé az alábbi beszámolót és képeket a csetényi Mindenki Karácsonyával kapcsolatban:

Csetényben, az Eszterházy-Holitscher Kastélyban összegyűlt mintegy kétszáz résztvevőnek hangzott az Advent-Karácsony-Vízkereszt hármas keresztény ünnepkör bibliai üzenete 2017. december 17-én, advent harmadik vasárnapján.

Kondacs Gábor helyi baptista lelkipásztor által szervezett “Mindenki Karácsonya” program keretében szólhattam karácsony eredetéről, történeti hátteréről és mai jelentőségéről, végül a halálból dicsőségben feltámadt és a mennyek országából értünk visszatérő Urunk eljövetelének kozmikus kihatásáról.

Hiszem, hogy a hallott üzenet megtérést, és lelki megújulást is munkál a figyelmes hallgatóság szívében. A hitébresztő igehirdetést a csetényi felekezetek közösen szervezett vegyeskarának felemelő énekesszolgálata tette még ünnepélyesebbé.

Köszönöm a megtisztelő meghívást, hisz lelkipásztori szolgálatom kezdetén Győri Körzetem egyik jelentős állomása volt Csetény. Így mintegy hat éven át hirdethettem az evangéliumot a ’80-as évek első felében a helyi baptista gyülekezetben és a község Istent kereső népének. Emlékezetes szép esztendők voltak… Soli Deo Gloria!

Floch Gábor előadása a házasság hetén

A gyülekezet szervezésében a Házasság heti alkalom keretein belül 2017. február 11.-én újra együtt tökéletesíthettük házasságunkat Zircen a Patkó Vendéglőben.

Huszonkét pár hallhatta Floch Gábor balatonszemesi lelkész előadását, mely itt meghallgatható:

Az előadáshoz tartozó prezentáció:

Megnéztük együtt az Újratervezés című kisfilmet is:

Feltöltődve tartalmas gondolatokkal távoztunk el az este után.

Ez volt az esemény plakátja:

Idősek napja a gyülekezetben

boby2015.10.11-én a gyülekezetünk vendégül látta Dobner Győző testvért és feleségét, Lonit. Az egész napos rendezvény vezértémája az időskor volt. A délelőtti istentisztelet keretében az ószövetség szemszögéből hallhattunk tanítást, amit délután az újszövetségi példák követtek. A gyülekezeti szolgálatok is mind hasonló témában hangzottak el. Volt, aki egy költeménnyel, volt, aki megtapasztalásaival gazdagította az alkalmat.
A délelőtt folyamán megismertük a pátriárkák fontos szerepét, és megtudtuk, hogy az áldásnak milyen nagy szerepe volt az áldásban részesülőnek és az utódjainak az életében. Záró gondolatként a szellemi tartalékról beszélt testvérünk, kihangsúlyozva azt, hogy a tartalékképzést nem az idős korban kell elkezdeni. Különösen Mózes példája mutatta, hogy olyan tartalékokkal rendelkezett, ami élete utolsó pillanatáig elkísérte.
Rövid ebédszünetet követően az újszövetség gondolatainak a segítségével kaptunk tanítást. Fontos gondolat volt ebben az összefüggésben, hogy az idősek gyülekezetben elfoglalt helye semmiképpen nem lehet elszigetelt. A generációk egymás mellett való élete markánsan előtérbe került. Az idősek „értéke” nem csökkenhet az évek múltával, csupán a szerepük változik. Az időseknek a tapasztalata és életpéldája nagy segítséget jelent az őket követő generáció növekedésében, fejlődésében. Erre jó példa volt János apostol Gájusznak intézett szavainak az említése, aki mint idős szolgatárs szólít meg. Hasznos tanács volt, hogy a gyülekezetben a kor szerinti csoportok sem különülhetnek el egymástól, mintegy klikket alkotva, hiszen a gyülekezet építése csak „ csapatmunkával” érhető el.
A nap végén kérdéseket lehetett feltenni, amire testvérünk és felesége válaszoltak.
Hálásak vagyunk, hogy egy sokat tapasztalt, 38 éve egy gyülekezetben szolgáló testvérünk megosztotta velünk gondolatai, megtapasztalásait. Isten áldását kívánjuk további életére!